lélekmozsár

A részekből nem lesz egész – csak az egésznek vannak részei. Beadtam a lemondásomat a Waldorf iskolát és óvodát fenntartó egyesület elnöki tisztségéről. Azt hiszem, ez a felismerés volt az oka. Talán hülyén hangzik…Persze ennél bővebben kifejtett okai is vannak, le is írtam azokat szép hosszú két oldalba, de a fő oka ez volt. A… Tovább »

Advent van, a várakozás időszaka. Jól várakozni nehéz, mert az odafordulást, nyitottságot, belső aktivitást kíván tőlünk. Lehet persze várakozni ezek nélkül is, de az inkább olyan téblábolás féle, mint ahogy Beckett hősei várakoztak és morzsolták-múlatták napjaikat, amik nem álltak össze semmiféle egésszé. Próbálok visszanyúlni magamban addig a képig, amikor 16 évvel ezelőtt az iskola első… Tovább »

A fenti mondat egy biográfia előadáson hangzott el. Felkaptam rá a fejem, mert tapasztalatból mondhatom, hogy ez tényleg így van. Az előadó aztán hozzátette, hogy szerinte ennek az az oka, hogy minden zarándoknak története van. Meg úti célja is, ami felé halad. Nehéz megállni, hogy ne vonjuk párhuzamot: ha az életben úgy tekintünk magunkra és… Tovább »

“Egyszer volt egy nagy csoda,Neve: birka-iskola.Ki nem szólt, csak bégetett,Az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott,Még jutalmat is kapott,Így hát egy se ment oda,Meg is szűnt az iskola.” Kedves Mi! Eddig többnyire szép szelíden és türelemmel próbáltam szólni magunkhoz, de úgy tűnik, hogy ez nem hallatszik, az ingerküszöb valahol máshol lehet. Végül is én vagyok… Tovább »

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy különféle humán szolgáltatásokat végezve (pl. tanácsadás, tanítás, gyógyítás) mitől jó igazából valaki a maga területén. Mert sok mindent meg lehet tanítani, a szakmák csínja-bínja elsajátítható, de úgy tűnik, hogy valamit meg mégsem. És ez a bizonyos “valami”, ez az x, y vagy z faktor, nem igazán leírható mindenféle terminus… Tovább »

Pár éve egyszer egy tréningen volt egy páros gyakorlat, ahol az volt a feladat, hogy először a másikkal kapcsolatos tényekről kellett beszámolnunk, majd pedig el kellett mondanunk, hogy ezek milyen érzéseket keltenek bennünk. Eddig nem is volt semmi különösebb gubanc, ám azután jött a feladat harmadik része: mondjuk el, hogy mi az, amit most szeretnénk… Tovább »

Ez a Mihály időszak most különösen és másként szól hozzám. Sok vargabetű után valahogy levált a harcról a dac, a csakazértis és a mindig és miértpontén ólomsúlya, az erő így egy darabig társ nélkül maradt, hátrahőkölt kicsit, hogy mit is csináljon, majd bátran nekilódult és összetalálkozott a bizalommal. Jó párost alkottak ők így ketten, és… Tovább »

Hogy van az, hogy bár úgy érzed, hogy sok mindent megpróbáltál, küzdöttél erődön felül, mégis azt látod, hogy pocsékul mennek a dolgok, hogy alig-alig halad bármi, minden szétesik, egyre többször vagyunk türelmetlenek és tiszteletlenek egymással, hogy amikor ennek megváltoztatására már semmilyen működő eszköz sincs a kezedben és tulajdonképpen fogalmad sincs, hogy mi segítene, még csak… Tovább »

Egy hétvégi képzés zárókörén, egy, az ország másik végén levő Waldorf-iskolában hangzott el ez a mondat. Talált, süllyedt. A sérüléseinken keresztül képesek lehetünk tanulni, sőt, a sebesüléseinket és fájdalmainkat előbb-utóbb meg kell gyógyítanunk, különben továbbadjuk azokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy tanuljunk, nem kell feltétlenül megsérülnünk. Főként pedig egy iskolában nem. Ami iskola a gyerekeknek, az egyúttal… Tovább »

Bár valójában az életünk minden pillanata találkozások és búcsúzások sorozatából áll, vannak időszakok, amikor nagyobb hangsúly esik az egyikre vagy a másikra. Nálam most épp a búcsúzás van soron. Az utóbbi évben több hirtelen és váratlan haláleset történt az ismerősi és baráti körömben, volt néhány válás és jó pár költözés. Nem csak mikroszinten látom ezt,… Tovább »