lélekmozsár

Rengeteg mindent láttunk, köztük sok olyat is, aminek az itthoni, waldorfos körökben történő felvetése elképzelhető, hogy sok vitát és akár ellenállást is kiváltana (“nem waldorfos”). Például ilyeneket: párhuzamos osztályok, 6 hónapos kortól baba-mama játszócsoport, duális képzés a felsőtagozatban – heti 2 nap munka, 3 nap iskola -, külön osztályok tanulási nehézségekkel küzdő és sérült gyermekeknek,… Tovább »

A Waldorf-pedagógia központi témája a szabadság. Ennek helytelen értelmezése és alkalmazása, ami pl. szabadosság formájában vagy cél- és következménynélküliségként jelenik meg, sokszor képezi kritika tárgyát a Waldorf iskolák felé mind az intézményen belül, mind pedig külső szereplők részéről. Mire való a szabadság? Szerintem arra, hogy annak terében az emberi kapcsolatok kibontakozhassanak, hiszen leginkább kapcsolatainkon keresztül,… Tovább »

A halál mindig más perspektívába helyezi az életet. Különösen, ha olyasvalaki megy el közülünk, aki még alig élt. Közben pedig lehet, hogy mégis sokkal többet élt meg bármelyikünknél. Ha valaki tisztában van vele, hogy alig van már hátra egy kevés ideje, akkor valószínűleg nem tud ugyanúgy élni mint azelőtt. Mi, többiek pedig, akik (még) nem… Tovább »

Hát először is az, hogy használhatjuk-e a vezetés szót egy waldorf iskolában, az már önmagában sok-sok blogbejegyzést megérdemelne. Köznapibban mondva: waldorfos-e? Többnyire ez egy – további magyarázat nélküli – végső érv szokott lenni sok mindenre: nem waldorfos. Ha pedig tovább kutakodunk, hogy vajon mi is a waldorfosság, akkor még az is könnyen kiderülhet, hogy mi… Tovább »

Egy régi évet zárni, és egy újba belekezdeni mindig kicsit egyfajta összegzés is: hol és merre tartok, mit kéne másként. Ahogy nő a mögöttem levő idő, és fogy az, ami még előttem van, egyre inkább háttérbe szorul az idő mint mennyiség, és egyre hangosabban kér figyelmet a mennyiségi idő. Elsősorban már nem az a fontos,… Tovább »