lélekmozsár

Eljutottam odáig, hogy elegem van! Hogy felismertem, hogy elegem van. Mi több, hogy ki tudom mondani, hogy elegem van. Ez persze a legtöbb embernek nem kunszt, ha körülnézek, azt látom magam körül, hogy rengetegen beszélnek arról, hogy elegük van. De nekem nagyon is kunszt! Ez eddig ugyanis nem fér(t) össze az énképemmel, hiszen én erős… Tovább »

A színdarab csupán a fantázia szüleménye, amennyiben bárki magára – főként másra – ráismerne, az csupán a véletlen műve, vagy a szerző torz látásmódjának eredménye, aki meglehetősen egysíkúan látja ezt a helyzetet, és sok-sok építő hozzászólást nem jelenített meg művében. Szereplők: tanárok, fenntartó és gazdaságvezető. Később majd szülők is, de még ők most nem. Jelmez:… Tovább »

A világba nézek, melyben ragyog a napfény, hol csillagok szikráznak, hol nyugodnak a kövek, hol élve nő a növény és érezve él az állat, hol lelkében az ember a szellemnek otthont ad.  A lelkembe nézek, mely a bensőmben él, Isten szelleme szövi át a nap és a lélek fényét, a távlatokban odakint, s a mélységekben… Tovább »

A Waldorf-pedagógiában sokszor hangoztatjuk azt, hogy a középpontban a gyerek van. Alapvetően szerintem minden pedagógiában (és egész-ség megőrző és helyreállító eljárásban is) így van vagy így kellene lennie, hiszen különben nem igazán beszélhetünk pedagógiáról. De mit is jelent ez? És valóban így is teszünk vagy csak ezt mondjuk? Szerintem ahhoz, hogy a gyerek, mint másik… Tovább »

Amerre nézünk, arra megyünk – tartja a mondás. Mostanában sokat nézünk a problémáinkra: ez sem megy, az sincs rendben, ott is valami gond van. Talán az okokat is megnevezzük – talán nem csak a rajtunk kívül állók hibáztatásáig jutunk -, és talán változtatni is sikerül. Mégis hiányzik valami. Valami, amitől a jó mégsem igazán jó,… Tovább »