Úttá válik minden lépés

Minden év májusában, Magyarország összes Waldorf-iskolájából az ötödikes gyerekek egy közös olimpián vesznek részt. Ötödikes tananyag ugyanis az ókori Görögország, és az olimpia játékok megszervezésével nem csak az ügyességüket és erejüket tehetik próbára, hanem átélhetik azt az életérzést, ami ezzel jár: az egyes számok kihívásai által saját határaik feszegetését, a fair play szabályainak megtapasztalását, az ellenfél tiszteletét, a szépség, a harmónia és a küzdelem összeegyeztetését. Szülőként felemelő érzés látni, amint a gyerekek a maguk által készített, görög mintákkal díszített ruhájukban minden erejüket latba vetve, ám társaikat tisztelve és az ideát – mely szerint a részvétel a fontos nem pedig a győzelem -, mindvégig szem előtt tartva és komolyan véve küzdenek. És a felnőtt segítőiket is élmény látni, ahogy minden mozdulatukkal azt erősítik a gyerekekben, hogy igenis léteznek nyertes-nyertes helyzetek, és mindenki nyertes, aki egy adott helyzetben le tudja győzni saját gyengeségeit és felül tud emelkedni az addigi önmagán, egy nemes cél érdekében képes együttműködni másokkal, sajátjaként tud örülni bárki sikerének, aki cselekedetével bármi keveset is képes ebből az eszméből valóra váltani. Jó látni, hogy itt tényleg mindenki nyertes, hogy itt nincs kirekesztés, bűnbakkeresés, hogy ami történik, az összecseng azzal, amit fontosnak tartunk-mondunk, hogy az edzők és tanárok hitelesek és következetesek, a gyerekek felnéznek és hallgatnak rájuk, hogy a felnőttek nem tévesztik szem elől egy percre sem, hogy ez az egész a gyerekekért van, hogy minden egyes gyerek fontos, hogy mindenki tudja a dolgát, mindennek van felelőse, saját és mások felelősségét pedig mindenki komolyan veszi, minden időben és szervezetten történik, hogy szabad hibázni, a hibákból tanulni viszont kötelező, és ahogyan mindig lehetőséget teremtenek ennek kijavítására.

Így hát a magyar Waldorf-iskolákban minden ötödikes ismeri az olimpiai dalt – és remélhetőleg még az idősebb diákok sem felejtették el -, aminek a szövege így hangzik:

„Úttá válik minden lépés talpad alatt, mit megteszel! Erővé a súly, az a súly, amit felemelsz!
Karjaidban messzeség van, bátor íve te leszel.”

Ezúton is köszönet minden segítőnek a rengeteg munkájáért, azért, hogy az idén is kb. 500 ötödikes, és a zárónapon pedig a hozzájuk tartozó legalább 1500-2000 családtag és barát megtapasztalhatta ezt a hatalmas élményt!

Végezetül pedig egy szülinapi kívánság: bárcsak iskoláink hétköznapjaira és működtetésére, a felnőttek közti együttmunkálkodásra is minél hamarabb át tudnánk vinni ezeknek az olimpiáknak a tapasztalatait! Az lenne ám az igazi gyógyulás.