lélekmozsár

Tapasztalom, hogy a közösségek és a szervezetek olyan organikus lények, melyek valahonnan valahová tartanak: megszületnek, nőnek, kríziseik vannak, fejlődnek, meghalnak. Sokszor tapasztalom azt is, hogy a létrejöttüket megelőző ideák és gondolatok mekkora teremtő erővel bírnak, és hogy a megszületésükben már megtalálhatóak későbbi létük csírái. Vajon a mi közösségünk, ez a lény, hogyan érzi magát? Szerintem… Tovább »

A tavaszi szezonban kiújuló waldorfóbiám az ősz közeledtével csillapulni látszik. Kellett hozzá egy kis idő, némi pihenés, sok csönd és egyedüllét, pár száz kilométer gyaloglás, megfelelő mennyiségű munka és néhány jó beszélgetés. Ez utóbbiból mostanában szerencsére akadt egy-kettő, melynek következtében újra érzem a lelkesedésnek és az érdeklődésnek legalább a szikráját magamban. Őrizgetem ezt a szikrát,… Tovább »

Mostanában különösen foglalkoztat, hogy mit is keresek én ebben a szervezetben. Nem a tudatos, deklarált személyes szándékok és egyéni küldetés szintjén, hanem a tudattalan késztetések síkján, ott ahol a vakfoltjaim ráakadnak a szervezet csalival megtűzdelt horgára. Mivel a vakfoltoknak épp az a tulajdonságuk, hogy nem látszanak, ha pedig egybeesnek a szervezet vakfoltjaival, akkor duplán ki… Tovább »