lélekmozsár

Ez a Mihály időszak most különösen és másként szól hozzám. Sok vargabetű után valahogy levált a harcról a dac, a csakazértis és a mindig és miértpontén ólomsúlya, az erő így egy darabig társ nélkül maradt, hátrahőkölt kicsit, hogy mit is csináljon, majd bátran nekilódult és összetalálkozott a bizalommal. Jó párost alkottak ők így ketten, és… Tovább »

Hogy van az, hogy bár úgy érzed, hogy sok mindent megpróbáltál, küzdöttél erődön felül, mégis azt látod, hogy pocsékul mennek a dolgok, hogy alig-alig halad bármi, minden szétesik, egyre többször vagyunk türelmetlenek és tiszteletlenek egymással, hogy amikor ennek megváltoztatására már semmilyen működő eszköz sincs a kezedben és tulajdonképpen fogalmad sincs, hogy mi segítene, még csak… Tovább »

Egy hétvégi képzés zárókörén, egy, az ország másik végén levő Waldorf-iskolában hangzott el ez a mondat. Talált, süllyedt. A sérüléseinken keresztül képesek lehetünk tanulni, sőt, a sebesüléseinket és fájdalmainkat előbb-utóbb meg kell gyógyítanunk, különben továbbadjuk azokat. Ugyanakkor ahhoz, hogy tanuljunk, nem kell feltétlenül megsérülnünk. Főként pedig egy iskolában nem. Ami iskola a gyerekeknek, az egyúttal… Tovább »

Bár valójában az életünk minden pillanata találkozások és búcsúzások sorozatából áll, vannak időszakok, amikor nagyobb hangsúly esik az egyikre vagy a másikra. Nálam most épp a búcsúzás van soron. Az utóbbi évben több hirtelen és váratlan haláleset történt az ismerősi és baráti körömben, volt néhány válás és jó pár költözés. Nem csak mikroszinten látom ezt,… Tovább »