lélekmozsár

Minden év májusában, Magyarország összes Waldorf-iskolájából az ötödikes gyerekek egy közös olimpián vesznek részt. Ötödikes tananyag ugyanis az ókori Görögország, és az olimpia játékok megszervezésével nem csak az ügyességüket és erejüket tehetik próbára, hanem átélhetik azt az életérzést, ami ezzel jár: az egyes számok kihívásai által saját határaik feszegetését, a fair play szabályainak megtapasztalását, az… Tovább »

Színház az egész világ. Vagy egy nagy pszichoterápia. Esetleg mindkettő. Állítólag Csehov azt mondta egyszer, amikor a szemére vetették, hogy milyen lehangolóak a színdarabjai, hogy nézzétek komédiának, és nevessetek.  A héten Retrószentgyörgy és a Sárkány (elvtárs) címmel tanári dráma előadásra került sor. Hosszú hetek óta készülődtek erre a tanáraink, és egy pár mondatos szerepet a… Tovább »

A tanév vége felé mindig felerősödnek és begyűrűznek a személyi kérdések. Néha kimondatlanul és kerülgetve-sejtetve a konkrét témát, néha meg kimondva-leírva: pl. fellebbezések, tantárgyfelosztás, szerződés módosítások- és megszüntetések, álláspályázatok formájában. Ez az időszak mindig nagyon megterhelő. Megvisel. Az a felelősség, ami egyébként az év során végig ott van a mindennapi működőképességünk megőrzésével kapcsolatban, számomra nem… Tovább »

Amikor eleinte találkoztam a Waldorf-iskolával, sokkal inkább egy faluközösségre emlékeztetett mintsem egy szervezetre vagy intézményre. Időnként még most is azt gondolom, hogy simán egy szappanopera köznapi szereplőinek naivitásával éljük napjainkat – sajnos a kasszasiker ígérete és anyagi biztonsága nélkül. Mindenesetre ez nem írta felül azt a régi heppemet, hogy egy ilyen helyen nem árt ismerni… Tovább »

Fontos folyamatok zajlanak bennünk felnőttekben, szülőkben és tanárokban egyaránt, miközben az iskola hétköznapjait éljük, tesszük. Iskola ez felnőtteknek is. És reméljük, hogy mindeközben, ahogy mi magunk is jelen vagyunk itt, meg változunk és fejlődünk, egyre jobb iskolájává tud válni a gyerekeinknek is. Fontos kérdéseket teszünk fel magunknak és egymásnak, többek közt azt is sokszor (és az… Tovább »

Biztosan ismerős a jelenet: a Shrekben a szamár egy csomószor idegesítően kérdezi, hogy „ott vagyunk már”? Valahol persze mindig ott vagyunk, de hogy hol, és hogy már vagy még, az attól függ, hogy honnan indultunk és hová. Most, hogy túljutottam az „elegem van” érzésén, és még mindig itt vagyok, valahogy ilyesfajta visszatekintési vágy vett erőt… Tovább »

Eljutottam odáig, hogy elegem van! Hogy felismertem, hogy elegem van. Mi több, hogy ki tudom mondani, hogy elegem van. Ez persze a legtöbb embernek nem kunszt, ha körülnézek, azt látom magam körül, hogy rengetegen beszélnek arról, hogy elegük van. De nekem nagyon is kunszt! Ez eddig ugyanis nem fér(t) össze az énképemmel, hiszen én erős… Tovább »

A színdarab csupán a fantázia szüleménye, amennyiben bárki magára – főként másra – ráismerne, az csupán a véletlen műve, vagy a szerző torz látásmódjának eredménye, aki meglehetősen egysíkúan látja ezt a helyzetet, és sok-sok építő hozzászólást nem jelenített meg művében. Szereplők: tanárok, fenntartó és gazdaságvezető. Később majd szülők is, de még ők most nem. Jelmez:… Tovább »

A világba nézek, melyben ragyog a napfény, hol csillagok szikráznak, hol nyugodnak a kövek, hol élve nő a növény és érezve él az állat, hol lelkében az ember a szellemnek otthont ad.  A lelkembe nézek, mely a bensőmben él, Isten szelleme szövi át a nap és a lélek fényét, a távlatokban odakint, s a mélységekben… Tovább »

A Waldorf-pedagógiában sokszor hangoztatjuk azt, hogy a középpontban a gyerek van. Alapvetően szerintem minden pedagógiában (és egész-ség megőrző és helyreállító eljárásban is) így van vagy így kellene lennie, hiszen különben nem igazán beszélhetünk pedagógiáról. De mit is jelent ez? És valóban így is teszünk vagy csak ezt mondjuk? Szerintem ahhoz, hogy a gyerek, mint másik… Tovább »