lélekmozsár

Amerre nézünk, arra megyünk – tartja a mondás. Mostanában sokat nézünk a problémáinkra: ez sem megy, az sincs rendben, ott is valami gond van. Talán az okokat is megnevezzük – talán nem csak a rajtunk kívül állók hibáztatásáig jutunk -, és talán változtatni is sikerül. Mégis hiányzik valami. Valami, amitől a jó mégsem igazán jó,… Tovább »

Gimnazista korom egyik kedvenc olvasmánya volt Az ember tragédiája. Érdekes, újszerű betekintést adott a felnőttek világába. A kamaszkorom előtt is sejtettem már, hogy a felnőttek korántsem azok a népek, akik mindent tudnának – ahogy azt ők szilárdan állítják magukról -, de ez a mű végleg megerősített ebben. Talán ezért volt az, hogy nem kilátástalanságként vagy… Tovább »

Többször hallottam már ezt a mondatot: de hát én csak segíteni akartam! Miért van az, hogy az esetek egy részében egyszerűen képtelen vagyok mégis segítségnek felfogni a dolgot, sőt, még a hátamon is feláll a szőr ettől mondattól? Időnként még akkor is, ha a másik tényleg jó szándékkal közelít. Mit gondolok én a valódi, tudatos… Tovább »

A hétvégén bál volt, iskolánk harmadik szalagavatója. Jó ezekben a pillanatokban megállni és ünnepelni kicsit, rácsodálkozni, ahogy a gyerekeink minden hiábavaló erőfeszítésünk, hibánk és tévelygésünk ellenére felnőnek, mosolyognak, énekelnek, táncolnak, szomorkodnak. Jó látni, ahogy megragadják a pillanatot és együtt rezdülnek az élet örömeivel és fájdalmaival. Hogy van bennük kíváncsiság, önkifejezési vágy, kezdeményezőkészség, és igen, olykor… Tovább »

Természetesen igen, csak meg kell fizetni az árát. Többnyire odáig jutunk el a dologgal, hogy “nálunk kérem közösségi vezetés van”, “az iskola- és óvodavezető meg a fenntartó csak azért van, mert sajnos a törvények miatt kell”. És aztán itt abba is hagyjuk, arc-nélkülivé válunk (hiszen hogyan is megszólítható és válhat tárgyalópartnerré egy-egy ügy kapcsán a… Tovább »

Rengeteg mindent láttunk, köztük sok olyat is, aminek az itthoni, waldorfos körökben történő felvetése elképzelhető, hogy sok vitát és akár ellenállást is kiváltana (“nem waldorfos”). Például ilyeneket: párhuzamos osztályok, 6 hónapos kortól baba-mama játszócsoport, duális képzés a felsőtagozatban – heti 2 nap munka, 3 nap iskola -, külön osztályok tanulási nehézségekkel küzdő és sérült gyermekeknek,… Tovább »

A Waldorf-pedagógia központi témája a szabadság. Ennek helytelen értelmezése és alkalmazása, ami pl. szabadosság formájában vagy cél- és következménynélküliségként jelenik meg, sokszor képezi kritika tárgyát a Waldorf iskolák felé mind az intézményen belül, mind pedig külső szereplők részéről. Mire való a szabadság? Szerintem arra, hogy annak terében az emberi kapcsolatok kibontakozhassanak, hiszen leginkább kapcsolatainkon keresztül,… Tovább »

A halál mindig más perspektívába helyezi az életet. Különösen, ha olyasvalaki megy el közülünk, aki még alig élt. Közben pedig lehet, hogy mégis sokkal többet élt meg bármelyikünknél. Ha valaki tisztában van vele, hogy alig van már hátra egy kevés ideje, akkor valószínűleg nem tud ugyanúgy élni mint azelőtt. Mi, többiek pedig, akik (még) nem… Tovább »

Hát először is az, hogy használhatjuk-e a vezetés szót egy waldorf iskolában, az már önmagában sok-sok blogbejegyzést megérdemelne. Köznapibban mondva: waldorfos-e? Többnyire ez egy – további magyarázat nélküli – végső érv szokott lenni sok mindenre: nem waldorfos. Ha pedig tovább kutakodunk, hogy vajon mi is a waldorfosság, akkor még az is könnyen kiderülhet, hogy mi… Tovább »

Egy régi évet zárni, és egy újba belekezdeni mindig kicsit egyfajta összegzés is: hol és merre tartok, mit kéne másként. Ahogy nő a mögöttem levő idő, és fogy az, ami még előttem van, egyre inkább háttérbe szorul az idő mint mennyiség, és egyre hangosabban kér figyelmet a mennyiségi idő. Elsősorban már nem az a fontos,… Tovább »