lélekmozsár

Egy kedves kollégámtól hallottam pár éve, hogy ő úgy tekint a Waldorf-iskolákra, mint egyfajta “karma-gyorsítókra”. Ugyanis ezen a viszonylag járatlan úton számtalan váratlan helyzet adódik, ösvényeket kell kitaposni és utakat kell kiépíteni, párhuzamosan több szerepben is helyt kell állni, egyidejűleg simán több életet is le lehet élni. Na persze nem egyszerűen csak letudni és kipipálni,… Tovább »

Ennek a hétnek az iskolai történései mélyen elgondolkodtattak saját magamról, az iskolánk működéséről, és arról is, hogy nekem és a gyerekeimnek valójában itt van-e a helyem. Nézeteltérésünk támadt egy kérdésben. Van ilyen. Van ilyen? Itt egyáltalán lehet ilyen? Vajon mit kezdünk vele, ha előfordul? Megbeszéljük? Vagy azt gondoljuk, hogy egyedül úgyis csak a mi látásmódunk… Tovább »

„Csak az gyógyít, ha az emberi lélek tükrében az egész közösség tükröződik, és a közösségben minden egyes tagjának ereje él. (R. Steiner) Van olyan, hogy azért kell menned, hogy ne vesszen ki belőled a szeretet azok iránt, akik számodra fontosak, hogy ne múljon el a hited abban, hogy van még jó ebben a világban, és hogy… Tovább »

Minden év májusában, Magyarország összes Waldorf-iskolájából az ötödikes gyerekek egy közös olimpián vesznek részt. Ötödikes tananyag ugyanis az ókori Görögország, és az olimpia játékok megszervezésével nem csak az ügyességüket és erejüket tehetik próbára, hanem átélhetik azt az életérzést, ami ezzel jár: az egyes számok kihívásai által saját határaik feszegetését, a fair play szabályainak megtapasztalását, az… Tovább »