lélekmozsár

Tapasztalom, hogy a közösségek és a szervezetek olyan organikus lények, melyek valahonnan valahová tartanak: megszületnek, nőnek, kríziseik vannak, fejlődnek, meghalnak. Sokszor tapasztalom azt is, hogy a létrejöttüket megelőző ideák és gondolatok mekkora teremtő erővel bírnak, és hogy a megszületésükben már megtalálhatóak későbbi létük csírái. Vajon a mi közösségünk, ez a lény, hogyan érzi magát? Szerintem… Tovább »

A tavaszi szezonban kiújuló waldorfóbiám az ősz közeledtével csillapulni látszik. Kellett hozzá egy kis idő, némi pihenés, sok csönd és egyedüllét, pár száz kilométer gyaloglás, megfelelő mennyiségű munka és néhány jó beszélgetés. Ez utóbbiból mostanában szerencsére akadt egy-kettő, melynek következtében újra érzem a lelkesedésnek és az érdeklődésnek legalább a szikráját magamban. Őrizgetem ezt a szikrát,… Tovább »

Mostanában különösen foglalkoztat, hogy mit is keresek én ebben a szervezetben. Nem a tudatos, deklarált személyes szándékok és egyéni küldetés szintjén, hanem a tudattalan késztetések síkján, ott ahol a vakfoltjaim ráakadnak a szervezet csalival megtűzdelt horgára. Mivel a vakfoltoknak épp az a tulajdonságuk, hogy nem látszanak, ha pedig egybeesnek a szervezet vakfoltjaival, akkor duplán ki… Tovább »

“Lágyság keménység nélkül olyan, mint a víz part nélkül.” A nyár mindig alkalmat nyújt egy kis visszatekintésre: hol hibáztam, milyen illúziókat kezeltem készpénzként, mit kell legközelebb másként tennem? Mert hogy a többiek hol hibáztak, az persze mindig hamarabb és világosabbnak tűnően látszik, de a saját tévedéseinket valahogy nehezebb észrevenni. Márpedig – jó esetben – csak… Tovább »

Pár éve volt egy álmom az iskolánkkal kapcsolatban. Valami nem akart sikerülni, és ennek nem értettem az okát. Ebben az álmomban valaki azt mondta nekem, hogy tudnom kell, hogy minden helyzetben, így ebben is, jelen vannak és munkálkodnak az ellenerők. Arra a kérdésemre pedig, hogy akkor mi a teendő, az volt a válasz, hogy meg… Tovább »

Régóta érdekel, hogy miért ilyen nehezen fenntarthatóak a magyar Waldorf-iskolák. Nem csak úgy érdekelget, hanem mint egy ilyen intézményt fenntartó egyesület jelenleg jogi felelősséggel felruházott képviselőjét, napi szinten, élesben és időnként vérre menően foglalkoztat. És most elsősorban nem a gazdasági fenntarthatóságra gondolok – bár a tünetek sokszor ezen a területen jelentkeznek -, és nem is… Tovább »

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt Lem-től a Visszatérés. Egy űrhajósról szól, aki földi léptékkel mérve kb. 100 évig volt a csillagok között, majd visszatér a Földre és próbálja megtalálni a helyét ebben a világban. Időközben a világ is sokat változott, és ő maga sem ugyanaz, mint aki útra kelt annak idején. Nemcsak a helyét nem… Tovább »

Egy kedves kollégámtól hallottam pár éve, hogy ő úgy tekint a Waldorf-iskolákra, mint egyfajta “karma-gyorsítókra”. Ugyanis ezen a viszonylag járatlan úton számtalan váratlan helyzet adódik, ösvényeket kell kitaposni és utakat kell kiépíteni, párhuzamosan több szerepben is helyt kell állni, egyidejűleg simán több életet is le lehet élni. Na persze nem egyszerűen csak letudni és kipipálni,… Tovább »

Ennek a hétnek az iskolai történései mélyen elgondolkodtattak saját magamról, az iskolánk működéséről, és arról is, hogy nekem és a gyerekeimnek valójában itt van-e a helyem. Nézeteltérésünk támadt egy kérdésben. Van ilyen. Van ilyen? Itt egyáltalán lehet ilyen? Vajon mit kezdünk vele, ha előfordul? Megbeszéljük? Vagy azt gondoljuk, hogy egyedül úgyis csak a mi látásmódunk… Tovább »

„Csak az gyógyít, ha az emberi lélek tükrében az egész közösség tükröződik, és a közösségben minden egyes tagjának ereje él. (R. Steiner) Van olyan, hogy azért kell menned, hogy ne vesszen ki belőled a szeretet azok iránt, akik számodra fontosak, hogy ne múljon el a hited abban, hogy van még jó ebben a világban, és hogy… Tovább »